2022.11.18. 07:00
Csúnya hernyóból gyönyörű szövet készült a tolnai fonodában
A selyemlepke petéjétől a színes selyemszövet elkészültéig vezető technológiai folyamatokat mutatja be Steinbach Ferenc nemrég elkészült dolgozata. A tanulmány egyedülálló abban az értelemben, hogy ilyen részletes, összefoglaló anyag eddig nem készült erről a mára szinte elfelejtett iparágról, a magyar selymészetről.
Steinbach Ferenc a tolnai selyem emlékszobában, a selyemfonás hajdani gépei között (Beküldött kép)
Steinbach Ferenc volt a tolnai selyemfonoda utolsó vezetője. Számos tanulmányt írt a magyar selymészet felvirágoztatójáról, a tolnai selyemgyár alapítójáról, Bezerédj Pálról. Magyarországon a hernyóselyemgyártás már több mint fél évszázada megszűnt, a 89 éves Steinbach Ferenc az utolsó honi szakemberek egyike, aki a selyemelőállítás technológiáját a gyakorlatból is tökéletesen ismerte. Ráadásul – mintegy hiánypótló műként – le is jegyezte.
„Amíg a selyemlepke petéjéből színes selyemszövet lesz.” Ez a címe az archív és mai fotókkal, műszaki ábrákkal illusztrált dolgozatának. A lepke petéje a selyemkészítés kiindulópontja. Ebből kel ki a selyemhernyó, ami kizárólag az eperfa (szederfa) levelével – nagy étvággyal – táplálkozik, majd amikor eléri a megfelelő fejlettséget, bábot készít magának a szervezete által előállított selyemszálakból.
Az emberek a selyemfonodában ezekről a gubókról fejtik le a selyemszálakat, amelyekből selyemfonalat fonnak, amit meg is festhetnek, a selyemfonálból pedig selyemszövetet szőnek. Így lesz a petéből, majd a csúnya hernyóból végül például gyönyörű, színes selyemsál. Azt azért valószínűleg mindenki sejtheti, hogy ez nem egy egyszerű mutatvány. Ha azonban valaki belelapoz Steinbach Ferenc dolgozatába, rájön, hogy annál is sokkal bonyolultabb és úgymond „macerásabb” dologról van szó, mint ahogy azt előzetesen gondolta volna.
A több mint húszezer szót tartalmazó, mintegy 150 ezer karakteres tanulmány végigköveti a selyemkészítés technológiáját a petéktől a szövőgépekig. Minden apró részletre kiterjedően írja le a különféle folyamatokat, a műszaki paraméterektől a szakmai mesterfogásokon át a jellemzően előforduló nehézségekig, hibalehetőségekig.
Az alábbi, főbb fejezetcímek is érzékeltetik, milyen sokféle munkát kellett elvégezni ahhoz, hogy végül megszülethessen az eredmény: a petekészítés gubóraktári teendői; a petekészítő állomás feladatai; a felügyelők tevékenysége; a selyemhernyó tenyésztése; gubóraktári teendők a beváltott gubókkal; a hernyóselyem fonás gépei; a hernyóselyemfonal gyártástechnológiája; hernyóselyem cérnázás; hernyóselyemfestés; szövés.
A szerző jórészt saját szakmai tudására, tapasztalataira támaszkodott a dolgozat elkészítésekor, de a tolnai selyemgyárban található selyemszoba relikviái, anyagai, valamint némi, még rendelkezésre álló szakirodalom is segítségére volt a tanulmány megírása során. A dolgozat a tervek szerint a tolnai városi könyvtárban lesz elérhető.
