Nem izgatta a macskát a markoló

Ami engem illet, cseppet sem zavar a felfordulás. Egyrészt túl egy házfelújításon – ami persze kisebb mértékű volt, mint ez a városszépítő beruházás –, tudom, hogy a szép eredménynek nemcsak anyagi ára van, hanem az sok munkával, porral és egyéb kellemetlenségekkel is jár. De ez többnyire megéri. Biztosra veszem, hogy így lesz ez most is. Másrészt a kisfiam révén központi helyre kerültek az életünkben a markolók.

A településen, ahol élünk, tavaly korszerűsítették a vízelvezető árkokat, és az elmúlt nyár jelentős részében azt figyeltük, miként dolgoznak a munkagépek. A játékok között is kedvenc a markoló, ennek köszönhetően többet markolóztam az elmúlt két évben, mint egész eddigi életemben összesen. És mivel autózás közben egyfolytában azt kell figyelni, mikor bukkan fel egy nehéz jármű, én már akkor is lelkesedem, ha fiam éppen nincs velem. (Megesett, hogy amikor a macskát vittem állatorvoshoz, neki mutattam egy markolót, de őt ez egyáltalán nem hozta lázba.)

Kis túlzással ámulatba ejt, ahogy ezekkel a monstrumokkal precíziós munkát végeznek, és finom, apró mozdulatokra is képesek. Szóval nekünk örömünkre szolgál, hogy a következő hónapokban Szekszárd látnivalói közé tartoznak a markolók és egyéb munkagépek. De azért remélem, hogy most nem gondolja azt a kedves olvasó, hogy szakmát tévesztettem.