Egészen a csillagos égig ér az olimpia

Szeri Árpád

Az ókorban az olimpia játékok miatt elmaradtak a háborúk. Az újkorban ehhez képest jelentős változás következett be: a háborúk miatt elmaradtak az olimpiai játékok. Történt ez a huszadik században háromszor is. Egy alkalommal az első, két alkalommal pedig a második világégés idején.

De ez már szerencsére a múlt. Sőt, nyugtázhatjuk, hogy ha nem is békés, de legalább globális, átfogó összecsapásoktól mentes huszonegyedik századunkban az olimpia már a földgolyón is túlterjeszkedik. A hírügynökségek világgá röpítették, hogy a jelenlegi két, ember lakta űrállomáson is csatlakoztak az ott tartózkodó asztronauták ehhez a nemzeteket egymáshoz közelítő sporteseményhez. Azaz, különböző sport feladatokat eszeltek ki és teljesítettek is, már ami lehetségesnek bizonyult a nem túl tágas kapszulában.

Egyébként akadna jó néhány sportág, amiben a két űrállomás legénysége egyrészt verhetetlen, másrészt utánozhatatlan lenne, mármint a mostani saját helyén és világában. Többek között magasugrásban, távolugrásban, diszkoszvetésben, avagy súlyemelésben is játszi könnyedséggel győznék le az összes földi bajnokot. Hiszen, mint az tudvalevő, ezeken a termoszférában keringő, mesterséges égitesteken súlytalanság uralkodik.
Ez az adottság, avagy inkább jelenség tette lehetővé azt a versenyszámot, amiben a dolgok jellege okán soha nem lesznek földi riválisok. Ez a versenyszám pedig nem volt más, mint az egyhelyben való, tartós lebegés.