Ess eső, ess!

Na végre! Az elmúlt napokban ha nem is sok, de végre csapadék hullott az égből. A hosszú hőségnapok után érkezett végre a régen várt áldás. Az ugyanis áldatlan helyzet volt, hogy a sivatagi forróságból kaptunk eleget, de az enyhülést hozó esőkből semmit az elmúlt hetekben. 

Egy biztos, hogy a huszonötödik órában érkezett az eső. Bár az idei év termésének egy részére keresztet lehet vetni. Ahhoz, hogy vetni lehessen, szükség van esőre, amely a talajt megnedvesíti. Vidéken az emberek riadtan tekintenek a fúrt kutakra, azok ugyanis egyre kevesebb vizet képesek kiemelni. Egyik ismerősöm mondta, hogy nála is gond van a fúrt kúttal. Ha a szomszédja hamarabb ébred, és bekapcsolja a vízkiemelő szerkezetet, akkor neki nem marad vize, azaz nem tud locsolni. Itt tartunk. 

A következő napokban, hétvégén újabb esőzés várható, ez viszont már vélhetően nem sokat enyhít majd azon a helyzeten, ami a rendkívül tartós és intenzív aszály miatt kialakult a mezőgazdaságban.

Hogy mi befolyásolja a talajvíz alakulását? Azt mondják a gazdák, ha fent van a Duna vízszintje, például a tavaszi vagy nyári áradáskor, akkor a gyűrűs kutak mélyén csillog a víz. Ha lent van, mint most, akkor eltűnik a víz. 

Hogy mi vár a Dél-Dunántúlra, ha sürgősen nem találnak megoldást a vízutánpótlásra? Olvastam pesszimista forgatókönyvet, amelyről jobb nem írni. Inkább bízzunk abban, hogy a következő négy hónap során a természet pótolja az elmaradt esőt.