2023.09.12. 12:15
Dicséretes az új utak keresése, de a régiek ismerete sem hanyagolható el
A Petőfi Rádió úgy két éve arculatot váltott. Magyar számokra összpontosítanak, és fiatal kortárs zenészeket, énekeseket, együtteseket mutatnak be délelőttönként. Korábban Harsányi Leventéé volt a délelőtt. Ahogy a konkurens csatornákon Sebestyén Balázs és Bochkor Gábor, maga mellé vett egy-két segédet, és a saját vicceiken kacarászva múlatták az időt, hírekkel, zenei betétekkel tarkítva a programot.
A kép illusztráció.
Nekem tetszik ez a változás, de nem minden ízében. A tapasztalatlanság megbocsátható, ám a tapasztalatlanság ünneplése zavar. Márpedig a fiatalok sokszor beszélnek csacskaságokat, ismeretek híján, a rádióban is. Valamelyik nap egy szerelmes slágereket szerző ifjú hölgy mesélt a legfrissebb dala születéséről. Mondta, hogy ez más, mint a többi. Más annak, aki nem ismeri a korábbi 30-50 esztendő termését.
A fiatalokat sosem jellemezte a múltba révedés. A múltban sem. Mégis meglepő, amit a színművészetisek egyik felvételiztetője mesélt, hogy az elsősök háromnegyed része nem tudja ki volt Gábor Miklós, és Latinovits Zoltánról se sokkal többen hallottak.
Egy modern képtár igazgatója kijelentette, hogy ő Munkácsyt be nem engedné a galériájába. Egy irodalmi lap szerkesztője pedig azt hangoztatta nagy büszkén, hogy nála Kosztolányi nem férne be a szerzők sorába.
Dicséretes dolog az új utak keresése, de a régiek ismerete sem hanyagolható el. Az elődök megbecsülésére nemcsak a néphagyományok manapság nagyon divatos ápolása terén volna szükség
