Hetven éve barátok a paksi dédmamák

Hetven évnyi igaz barátság történetét osztotta meg velünk az 1939-ben született Futó Lászlóné Anna és az 1938-ban született Horváth Józsefné Ilona. A nagy barátság 1954 májusában kezdődött. 

Hetven év barátság 

A Kanacsi Állami Gazdaságban (Kanacspuszta Németkér településrésze) dolgoztak a földeken, minden mezőgazdasági munkát elvégeztek. Itt barátkoztak össze. Munkásszállón laktak, tízen egy szobában. Külön volt a férfiak és külön a nők munkásszállója, összesen hat-hat szoba volt hatvan-hatvan munkásnak. Kiskőrösről és Bajáról is sokan érkeztek munkát vállalni a Kanacsi Állami Gazdaságba. Ahogy teltek, múltak az évek, jóban-rosszban összetartottak. Mindkettőjükre igaz, hogy apa nélkül nőttek fel. A munkásszállón ismerték meg férjeiket. Mindketten árva fiúhoz mentek feleségül, az esküvőiket egyazon a napon, 1957. október tizenkilencedikén tartották Pakson. Annának két tanús esküvője volt, majd utána egy csendes ebéd, Ilonának pedig lakodalma volt Dunakömlődön. 

Megözvegyültek nyugdíjasként 

Kanacspusztán kaptak lakást, és oda születtek gyermekeik is. Ilonkának három lánya és egy fia, Annának három fia lett. Mikor a gyerekek iskolakötelesek lettek, beköltöztek Dunakömlődre, felépítették a házaikat, és munkát is itt találtak. 

Futó Lászlóné Anna a dunakömlődi halászcsárdában kézilányként helyezkedett el, majd 1982-ben beiratkozott a szakács iskolába, ahol pedagógiai alapismereteket szerezve tanulókkal is foglalkozhatott. Idővel innen ment nyugdíjba. Gyerekei mindannyian szakmát tanultak, családot alapítottak, illetve vállalkozók lettek. Hat unokával ajándékozták meg, illetve most már öt dédunokával is büszkélkedhet.

Horváth Józsefné Ilonka a dunakömlődi Termelői Szövetkezetben kezdett el dolgozni, mint tejipari szakember, ő innen ment nyugdíjba. A gyerekei itt is tanultak, későbbiekben családot alapítottak. Náluk is több unoka és dédunoka született. Ilona négy gyermeke közül hárman Dunakömlődön laknak, egy Németországban.

Mire mindketten nyugdíjasok lettek sajnos mindketten megözvegyültek. Futó Lászlóné Anna a férje mellett két fiát is elvesztette, az egyiket 2003-ban egy autóbaleset következtében, a másikat pedig 2019-ben betegség miatt. 

Egyformák, segítik a másikat 

Nyugdíjas éveik alatt egyikük sem maradt munka nélkül, mindketten a vendéglátásban konyhai kisegítőknél dolgoztak. Főztek a nyugdíjasoknak szüreti napokon, lakodalmakon. 

Futó Lászlóné és Horváth Józsefné mindketten Paks-Dunakömlődön laknak az 1970-es évek óta.  Futó Lászlóné már annyira nem tud járni, Horváth Józsefné azonban a mai napig autót vezet, ő szokta meglátogatni. 

Hogy mi a titka hetven évnyi barátságuknak, erre a kérdésre Futó Lászlóné így válaszolt: 

– Mindketten egyformák voltunk, mindenben segítettük a másikat. Amikor mi előbb kezdtük építeni a házunkat, Ilonkáék segítettek nekünk, amikor ők, akkor mi mentünk nekik segíteni. Nálunk nem volt olyan, hogy ki hány órával dolgozott többet a másiknál, addig dolgoztunk, míg véget ért a munka. Ilonka támogatott a nehéz helyzetekben, amikor bajban voltam. A legnagyobb tragédiám volt, hogy két gyermekemet elveszítettem. Ennél nagyobb baj nem történhet egy édesanyával – mondta Futó Lászlóné, hozzátéve, hogy Horváth Józsefné Ilonkával mindig számíthattak egymásra, összetartásuk adott neki erőt.