Vasdiplomát kapott Folland Erzsi néni, aki hatvanöt éve lett pedagógus

Folland Erzsébet - a decsiek Erzsi nénije - 1956 szeptember 3-án kezdte meg tanulmányait a Pécsi Állami Pedagógiai Főiskola magyar-német szakán.

– '56-ban négyen kezdtük meg a főiskolai tanulmányainkat Pécsett, ahol még tanszék sem létezett – emlékezett vissza Erzsi néni. Akkoriban a pedagógusnak a szerepe teljesen más volt, mint manapság. Mi azt tanultuk még, hogy a gyerekek családi fészkének melegítésében, érzelmi támogatásban és a tanítás-nevelés gazdagításában van szerepük a tanároknak. Akkor még fontos volt, hogy a pedagógus mindenhez értsen. Aki gyerekekkel foglalkozott annak idején, minden szükséges igazolványt meg kellett szerezzen, nemcsak művelni kellett tudni a fiatalokat, de vigyázni is kellett a biztonságukra. Úgy vélem, hogy akkor lehet nagyszerűen dolgozni a gyerekekkel, ha a szülők, a család és az iskola együtt tud működni.

Erzsi néni elmondása szerint az élet ismerete és az életre nevelés elengedhetetlen volt számára, amit cserkészet és környezetismeret tanulásával bővített. Diplomáját 1959-ben szerezte magyar-német szakon, majd Várdombra kérte magát. Nyolc év után hazatért és levelezőn végezte el az orosz szakot 1963 és 1965 között. Decsen kezdett dolgozni 1967. augusztus 3-án, és egészen 1991. november 30-ig tanított, amikor nyugdíjba kellett vonulnia édesapja egészségügyi állapota miatt.

– A legemlékezetesebb számomra, hogy szakdolgozatomat Várdombról írtam, német és magyar nyelven a Kádári időszakban, amiben különböző szokásokat gyűjtöttem. A vicces a történetben, hogy ezeket a gyűjtéseket előszeretettel adtuk elő diákjaimmal. Ilyen volt, amikor a betlehemest szerettük volna bemutatni, ami az akkori iskolaigazgatónak kisebb fejfájást okozott. A diákokkal cikkeket is írtunk az iskolai újságba, a Neue Zeitungba. Néptáncot és énekkart is vezettem német nyelven. Ezek az élmények mély nyomot hagytak bennem, két osztályt is kivittem Várdombon, akik azóta is minden évben találkoznak, ezután kerültem át szülőfalumba, Decsre.

Alapítványt hozott létre Édesapjával

Erzsi néni kiemelte, hogy a tanítás volt a mindene, de ennek ellenére édesapja egészségügyi állapota miatt kénytelen volt abbahagyni a tanítást harminckét év után. 

– Édesapám részt vett a háborúban és hadifogoly lett. Később emiatt kapott kárpótlást, amit nekem akart adni. Megállapodtunk, hogy alapítványt hozunk létre a helyi jótanuló gyerekeknek. 

A Folland Alma-Mater alapítvány célja, hogy támogassa a tehetséges diákokat anyanyelvi és idegennyelvi képzésben. Az alapítvány 1995 óta működik, és minden évben két diák részesülhet támogatásban. Annak idején az alapítvány kamatjaiból finanszírozták a támogatást, de sajnos amikor ezt a lehetőséget megszüntették, Erzsi néni a saját nyugdíjából kellett, hogy kigazdálkodja ezt az összeget.

– Amíg élek és lehetőségem van rá, a nyugdíjamból fogom segíteni a diákokat. A világ sokat változott, az oktatás bizonyos szempontból rossz irányba haladt, mivel kizárták az iskolát a családi életből. A szülők ennek ellenére úgy gondolják az iskola feladata lenne a családi problémák megoldása. Fontosnak tartanám visszahozni a családlátogatásokat, úgy gondolom ez sokat segítene.
Az állami elvárások mellett is fontos, hogy az osztályfőnökök többet találkozzanak a diákokkal. Az iskolai közösség nem lehet egyforma, minden gyerek egyedi és különleges. Kerüljék a túlzott szabályozást, és mindig legyenek nyitottak az új ötletekre és módszerekre.

Erzsi néni életútja és pedagógiai elkötelezettsége példaként szolgálhat mindazoknak, akik az oktatásban keresik hivatásukat.