Rippl-Rónai József a képviselőket is vonzotta

Rippl-Rónai József legszebb képei címmel nyílt kiállítás a múlt héten Szekszárdon, a Wosinsky Mór Múzeumban. A magyar festő- és grafikusművész, a posztimpresszionista és szecessziós törekvések kiemelkedő hazai képviselője Kaposváron született, ám felmenői révén Tolna vármegyei gyökerekkel is rendelkezik.

Rippl-Rónai József gyökerei

Alkotásainak helyet adó kaposvári emlékházát nemrég felújítás miatt bezárták, ebből az okból kerültek a gyűjtemény legértékesebb, legismertebb darabjai vármegyénk székhelyére. A megnyitón Ódor János, a Wosinsky Mór Múzeum igazgatója, Ábrahám Levente, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum igazgatója, Berlinger Attila, Szekszárd polgármestere és dr. Pintér Rómeó, Kaposvár alpolgármestere egyaránt köszöntötte a közönséget és méltatta Rippl-Rónai József nemzetközi szinten is kiemelkedő és elismert munkásságát. Rubányi Anita múzeumpedagógus felolvasta azt az összegzést, amit Simon Kornélia, a Rippl-Rónai Múzeum. művészettörténész muzeológusa készített a névadóról. 

A rendezvény napján alakult meg Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata. A képviselők többsége az alkalommal élve megtekintette a kiállítást, ami egyébként december 15-ig várja az érdeklődőket.

Simon Kornélia összegzése

Rippl-Rónai József egykori otthona ma egy különleges emlékmúzeum. Az egyik fogadott fia, Dr. Martyn Róbert gondosan megőrizte az eredeti bútorokat, lakberendezési tárgyakat és relikviákat. A művész néhai testvére, a műgyűjtő Rippl-Rónai Ödön, valamint a kaposvári múzeum egykori szakemberei, Horváth János és Géger Melinda több évtizedes gyűjtőmunkával jelentős Rippl-Rónai képgyűjteményt hoztak létre. A Rippl-Rónai József Emlékmúzeum 1978-ban nyílt meg. 

Az állandó nyitva tartású múzeumot folyamatos gyűjtő- és kutatómunka szolgálja, s ez idővel részlet változtatásokat tett szükségessé. Újabb képszerzeményekkel és restaurált bútorokkal gazdagodott. Az emlékmúzeumban több mint száz alkotáson keresztül ismerheti meg a látogató a művész életpályáját. A ház az 1910-es látványnak megfelelően berendezett, az eredeti bútorokkal, lakberendezési tárgyakkal és relikviákkal gazdagítva. A Róma-villa földszintje a társasági élet színhelye volt. Az emeleten voltak a hálószobák. Ebből a nagyszabású állományból válogattunk az időszaki tárlathoz.

A szekszárdi Wosinsky Móri Múzeum időszaki kiállításán szeretnénk bemutatni a Rippl-Rónai Vármegyei Hatókörű Városi Múzeum legértékesebb és legszebb észét, a Rippl-Rónai József által készített festményeket. A tárlatot indokolja, hogy Rippl-Rónai József a magyar festészet első modern művésze, úttörője. A 19. század végén Párizsban vált újító művésszé. Művészi rangját, jelentőségét illetően elő kell vezetni, hogy Rippl-Rónai József a 19. század végi, 20. század eleji európai festészeti stílusforradalmak teremtő erejű művésze volt. 

Párizsban töltött tíz éve alatt az art nouveau-ban, az európai szecesszió programjában volt fontos stílusújító szerepe. Az a tíz éves működés nemzetközi rangot biztosított számára, melyet az idő kicsit később, de még az élete javában, 45 éves korában sikerként igazolt. Ő a legelső modern magyar festőművész. Egy személyben alkotta meg azt, amit az európai, elsősorban a francia, párizsi festők generációkon át. Az európai szemlélettel felruházott Rippl-Rónait, Párizsból a modern festészet elfogadtatásának szándéka vezérelte vissza hazájába, a szülővárosába. Kaposváron működve fordította ki sarkából a Magyarországon megrögzött akadémikus festészet felépítményét.

A kiállítási anyag 38 darab képzőművészeti alkotást ölel át. A legszebb és egyben legértékesebb kincsekből válogattunk, kiemelve a legnépszerűbb kukoricás korszak alkotásait. Így a műtárgy állomány lehetővé teszi a művészi életpálya bemutatását, kronologikus és történeti kontextusban egyaránt. Egyúttal a keresztmetszeten keresztül kívánja bemutatni a Rippl-Rónai Múzeum nagyszerű gyűjteményét.

A fókusz pontot a kukoricás korszakra helyeztük, így a kiállítótér főfalán ezen alkotások kaptak helyet. A művész külföldi hazatérése után a Kaposváron egy egészen új, mondhatni izgatóan eleven atmoszférával telt festészet alakított ki. A témát döntően a Róma villa szolgáltatta. Megjelennek a szobabelsők, a műterem enteriőrrel kiegészülve. Új téma a művész parkja és állatfarmja. A motívumok vastag, barna kontúrba vannak foglalva. Az így bezárt felületeket Rippl-Rónai a Gauguin-féle síkszerű színkitöltés egyéni metódusával végzi. 

Az egy centi széles ecset pettyegtető lenyomata mozgalmas faktúrát képez. A mozaikok kezdetben szorosak, összezáródók, később lazán érintkezők, s a vászon, vagy karton lemez alapozatlan színét is látni engedik. Ezt a stílusát a közönség és a kritika nem fogadta egybehangzó diadallal. Túl modernnek, túl extrémnek tartották. Amikor a stílus neve után érdeklődtek, művész viccesen kukoricásnak nevezte, s ez a név „ráragadt”. Az ötven év körüli Rippl-Rónai már nem a saját generációjához, hanem az ifjakéhoz igazodva művelte ki a „legripplisebb” korszakát. Móricz Zsigmond a kukoricás stílusban vérbeli magyar virtust látott. Bernáth Aurél „dunántúli” szelleműnek nevezte. 

A hatvanas évek irodalomtörténészei vezették be a „pannon derű” fogalmát. Úgy látták, hogy az ókori görög és római művészet Pannon vidéki öröksége jelent meg életérzésben, stílusegység nélkül versben, festményben szoborban egyaránt a Dunántúl mediterrán vidékén. 1909 és 1919 között dolgozott Rippl-Rónai kukoricás stílusban. A Tavaszi munkák (1912) című kép jelenti azt a hevületet, amelyet Rippl-Rónai öntudattal megfogalmazott önértékelésében Van Gogh mellé állított. A Modelljeim kaposvári kertemben (1911) című kép Róma-villabéli egzotikumát versenyezteti meg Gauguin Tahitiben festett édeni világával. A festmény összeforrt múzeumunkkal, mintegy emblémája. Három sudár jegenye és két asztag (1909 körül), a mű vélhetően Vóta-pusztán készült kukoricás stílusban Gróf Somssich Géza birtokán. Somogyvármegye elöljárója Vóta-pusztán kezdett gazdálkodni miután 1902-ben hátrahagyta a katonai pályát. A művész és a gróf gyakran vendégeskedtek egymásnál. A barátság Somssich Géza házasságával zátonyra futott. 

A szekszárdi kiállítás arculatának választottuk a Meggyfavirágzás (1909) című alkotást. A korszak nyitányaként is tekinthető a Meggyfavirágzás című alkotás, mely az új otthonban megélt első tavasz lenyomata. A művész virtuóz eszközhasználata megnyilvánul a műben, fátyolosan bánik az olajjal, mintha pasztellel dolgozott volna. A Meggyfavirágzás síkszerű, egybeszerkesztett felülete a kertképek műtípusába sorolható, melyek Rippl interieurművészetében csúcsosodnak ki a dekorativitás jegyében. A sűrű virágzó fák törzseinek függőleges ritmusában, szinte egybeolvadni látszik a lilaruhás nőalak egy nagyobb fatörzzsel a mű centrumában. A költőin megfogalmazott elvágyódás, melyet Lazarine testesít meg, a művész felesége és a természethez való közelség kapcsolatának megfogalmazása egyben az alkotás.

A dekoratív színpettyek, élénk keveretlen színekből építkezve a nagy közönséget mindig elvarázsolják. Rippl-Rónai József mindig tubus színeket használt nem keverte sötétítette vagy világosította. Az egyszerre festés elvét alkalmazta, alkotásai egy ülésre készültek. Az ecset, ahogy a hordozóra/vászonra nyomódott alakította ki ezt a mozaikhatást. A színeket nem halmozta egymásra. A kukoricás stílus egyeduralma, a napfényes képek színintenzitásában csúcsosodik ki. A dekorativitás iránti fokozott igény, nem szüntette meg a formák plaszticitását, hanem kép együttessé tette azt. A műkereskedelem az elmúlt esztendőkben szintén a kukoricás alkotásokat emeli ki, így napjainkban nem csak eszmei, hanem anyagi érték is magasan társul az alkotásokhoz.

Rippl-Rónai művészete, képei manapság a reneszánszát élik. Kiállítása mindenütt nagy siker, a korszakról készült kiállításról Rippl-Rónai nem hiányozhat. A kaposvári múzeum kiemelt felelősséggel ápolja kultuszát. A kiállítási anyag Szekszárd városának és egyúttal a Wosinsky Mór Múzeum sikeréhez kíván hozzájárulni.