Egyedülálló módszer kifejlesztésén dolgozik a professzor

Több úttörő műtéti beavatkozás és tudományos eredmény, szakmai elismerések sora, számos publikáció, valamint könyv fémjelzi dr. Nyárády József munkásságát, pedig a pályaválasztás idején nem is az orvoslás érdekelte a legjobban. Mivel gyermekkora óta foglalkozott repülőgép modellezéssel, elsősorban aerodinamikai tanulmányokat szeretett volna folytatni.

Ennek azonban Magyarországon nem voltak adottak a feltételei, így édesapjával az orvosi egyetemben egyeztek meg. Nem bánta meg a döntést, a szakmát megszerette, és mellette hobbijának is sokáig hódolt. Huszonöt évig volt a modellrepülő válogatott kerettagja, legjobb eredménye egy világbajnoki csapat harmadik helyezés volt. Végül 1986-ban szakított a modellezéssel, hiszen az orvosi pálya egyre inkább teljes embert kívánt.

Az sem volt véletlen, hogy az egyetemen a sebészetet érezte a magához legközelebb állónak, hiszen – akárcsak a modellezés – ez a szakterület is sok finom manuális munkával jár. Szerencséje volt, hiszen a pécsi I. számú Sebészeti Klinikán a főnökei is ösztönözték, majd a baleseti sebészeten is támogatták törekvéseit. A traumatológiai szakvizsga letétele után hamar rájött arra is, hogy melyek a szakterület fehér foltjai, így érdeklődése a mikrosebészet felé fordult.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Dr. Nyárády József szerint ha valakinek szerencséje, kitartása, akaratereje, bátorsága és tehetsége is van, az eljuthat a kitűzött céljáig (Fotó: Mártonfai Dénes)
[/caption]

A műtéttani intézetben patkánykísérletek során dolgoztak ki például szív- és vesetranszplantációs modelleket. Közben a végtag visszaültetések terén is sikerült komoly eredményeket elérnie, 1982-re megteremtődtek a feltételei annak, hogy a kísérleti tapasztalatokat a klinikai gyakorlatban is hasznosítsák.

Ekkor ért tragikus baleset egy pécsi építőmunkást, akinek a karját letépte egy szállítógép dobja. A férfi szerencséje az volt a szerencsétlenségben, hogy elsőként az országban visszakaphatta végtagját. Ezt követően 2008-ig 22 kar- és kéz, valamint számos kisvégtagrész visszaültetést hajtottak végre, összesen körülbelül kétszáz emberen segítettek.

A Nyárády professzor és csapata által végrehajtott műtétek azonban inkább érdekességnek számítottak, nem épültek be a finanszírozásba. Mint elmondta, a 2000-es évek elejére a klinika eljutott oda, hogy a replantációs orvoscsapat készenléte évente 5 millió forintos veszteséget jelentett. Az ügyelet idővel meg is szűnt, de az orvosok lelkesedése egy ideig kitartott, ha kellett, riasztásra bementek a kórházba, és elvégezték a műtétet. Az ő telefonja sem volt soha kikapcsolva.

Készenléte azonban nem csak a műtétekre vonatkozott, hanem a szakma érdekképviseletére is. A szakmai kollégium elnöke volt 2001 őszén, amikor az Országos Baleseti Intézet másodorvosi fóruma fellépett az igen szerény finanszírozás ellen. Éppen pihentek feleségével Horvátországban, ahol csak sötétedés után lehetett fogni a magyar Kossuth rádiót, ezért a hajnali hírekből szerzett tudomást az eseményről.

A kezdeményezésben meglátta lehetőséget, pakoltak és indultak is haza, így kezdődtek a hosszas tárgyalások, amelyek révén sikerült elérni, hogy a finanszírozás mind a béreket, mind a munkafeltételeket tekintve jobb, sőt pályafutása alatt a legjobb legyen.

Összességében úgy gondolja, hogy az egészségügy egyre romló helyzetének fő oka a probléma folyamatos elodázása. Már a rendszerváltásnál szükség lett volna a konszolidációra, azt azonban minden kormány tolta maga előtt, érdemleges változások nem történtek. A rendszert egy darabig mozgásban tartotta az orvosok hivatástudata, de ez ma már nem elég. A fiataloktól pedig nem lehet elvárni, hogy itthon maradjanak, amikor a gyógyítás itt már évek óta nem nevezhető családfenntartó szakmának.
Részben az igazgatási, finanszírozási problémák vezettek odáig, hogy idő előtt, 2008-ban kérte nyugdíjazását.

– Ahhoz azonban még túl tettre késznek éreztem magam, hogy ne folytassam a munkát – fűzte hozzá. Így több ajánlat közül örömmel elfogadta a szekszárdi és a mohácsi kórház megkeresését. Mint elmondta az elmúlt három évben jól érezte magát Szekszárdon, szívesen tett eleget feladatának, hogy tapasztalataival, tanácsaival segítse a munkát akár a műtőasztalnál, akár a szakrendeléseken.

Névjegy

Nyárády József 1945-ben Pécsett született. 1969-ben általános orvosi diplomát szerez szülővárosában. 1974 és 1994 között sebészeti, baleseti sebészeti, érsebészeti, illetve kézsebészeti szakvizsgát tesz.

Munkahelyek: POTE I. sz. Sebészeti Klinikáján, majd a Balesetsebészeti Osztályon dolgozik. 1974-89 között tanársegéd, adjunktus, majd docens lett az egyetemen. 1993-tól a Balesetsebészeti Önálló Osztályt, majd a Balesetsebészeti és Kézsebészeti Klinikát vezette.

Elismerések: Honthy Hanna-díj, Markusovszky-díj, Dr. Doktor Sándor-díj, Pro Sanitate emlékérem, Lumniczer Sándor díj.

Betöltött pozíciók: A Balesetsebészeti Társaság és a Kézsebészeti Társaság vezetőségi tagja, a Traumatológiai Szakmai Kollégium elnöke, az Osztrák Balesetsebészeti Társaság tagja, jelenleg a Magyar Traumatológus Társaság elnöke. Nős, három gyermek édesapja, öt unoka nagypapája, de a hatodik apróság is úton van már.

Tudományos munkájával sem hagyott fel, most is egy egyedülálló módszer fejlesztésén dolgozik egy csapattal, amely révén nem csak azt tudják megállapítani combnyaktöréses eseteknél a műtét előtt, hogy a combfej vérellátása megmaradt-e, hanem a combfej vérellátásának pontos paramétereit is meg tudják határozni. Tavaszra remélhetőleg a klinikai gyakorlatba is bevezethető lesz a módszer.

Ami nagyon hiányzott neki az elmúlt években, az a tanítás volt, de idén meghívták a PTE Egészségtudományi Karára.
A szakmai sikerek kulcsát abban látja, hogy a célokat magasan kell kitűzni. Mint a versenysportban, az ember azért kezd el valamit, hogy a legjobb, és egyre jobb legyen. Ha valakinek szerencséje, kitartása, akaratereje, bátorsága és tehetsége is van, el is juthat a kitűzött célig.

Hozzátette, ahhoz azonban, hogy teljesen a munkájára tudjon koncentrálni nyugodt családi háttérre is szükség volt. Ezt felesége teremtette meg, aki mindenben maximálisan támogatta.

TEOL/Hargitai Éva Névjegy Nyárády József 1945-ben Pécsett született. 1969-ben általános orvosi diplomát szerez szülővárosában. 1974 és 1994 között sebészeti, baleseti sebészeti, érsebészeti, illetve kézsebészeti szakvizsgát tesz.

Munkahelyek: POTE I. sz. Sebészeti Klinikáján, majd a Balesetsebészeti Osztályon dolgozik. 1974-89 között tanársegéd, adjunktus, majd docens lett az egyetemen. 1993-tól a Balesetsebészeti Önálló Osztályt, majd a Balesetsebészeti és Kézsebészeti Klinikát vezette.

Elismerések: Honthy Hanna-díj, Markusovszky-díj, Dr. Doktor Sándor-díj, Pro Sanitate emlékérem, Lumniczer Sándor díj.

Betöltött pozíciók: A Balesetsebészeti Társaság és a Kézsebészeti Társaság vezetőségi tagja, a Traumatológiai Szakmai Kollégium elnöke, az Osztrák Balesetsebészeti Társaság tagja, jelenleg a Magyar Traumatológus Társaság elnöke. Nős, három gyermek édesapja, öt unoka nagypapája, de a hatodik apróság is úton van már. Dr. Nyárády József szerint ha valakinek szerencséje, kitartása, akaratereje, bátorsága és tehetsége is van, az eljuthat a kitűzött céljáig (Fotó: Mártonfai Dénes) -->