Gyarapítják a Bartina-örökséget

– Kapcsolatom a Bartinával 2005-ben kezdődött – idézte fel a kezdeteket Nyemcsok Pál. – Korábban Várpalotán, illetve a fővárosban, a Honvéd együttesnél voltam hivatásos táncos. Ám az említett esztendő mindent megváltoztatott, miután ekkor találkoztam Katicával... Elég gyorsan eldőlt, hogy egymáshoz illünk, és életünket el tudjuk képzelni együtt. Döntöttem, illetve döntöttünk: Szekszárdra jöttem, és a Bartina tagja lettem. Két évvel később már tanítottam is a fiatalokat a Művészeti Iskola keretében.

Miután szülőhelyén, Szarvason ifjú táncosként kellő pedagógiai nevelést kapott, Szekszárdon sem okozott számára gondot a szigorú munkaerkölcs. Ezzel, ugyanakkor – emberi tulajdonságainak köszönhetően is – nemcsak elfogadtatta magát, hanem komoly tekintélyre tett szert. Ezt csak erősítették azok az eredmények, melyek a koreográfiák révén érkeztek.

– Az első nagy élményt a Kecskemese című táncjáték jelentette – folytatta történetét. – Ezzel a koreográfiával Antológiás is lett a csoport. Azután következett a Szőlőben, azután pedig a Magam földjén. Most koreográfiákról beszélek, de itt azért többről van szó. Mindig azt szoktam mondani, hogy lehetek én akármennyire jó: ha nincsenek mögöttem, nem támogatnak a gyermekek és a szülők, akkor minden hiába. A sikeres koreográfia mindig közös munka eredménye, amiképpen az élmény is közös. Ebből következően az Örökség Díjban is ott van az a partneri kapcsolat, az a rengeteg segítség, amit kaptam, illetve kaptunk és kapunk Katicával együtt.

Ezzel együtt Nyemcsok Pál számára nem kétséges, hogy az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület által megítélt díj az eddigieknél is nagyobb felelősséget ró rá. Ám bartináshoz illően, áll a kihívások elé.

„Megbecsülést érdemel az az alázat, amit képviselnek”

– Nagy büszkeség számunkra a díj – jelentette ki Matókné Kapási Julianna, a Bartina Néptánc Egyesület művészeti vezetője. – Nem először ér bennünket ilyen elismerés. Tóth-Mihó Erika és Tóth Zoltán koreográfusaink Örökség Alkotói Díjasok, jómagam is kaptam annak idején Örökség Pedagógiai Díjat. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy most Katica és Palkó révén bővült a sor. Azt hadd tegyem hozzá, hogy a legjobbak kiválasztása országos merítéssel történik. Mindketten megérdemelték a díjat, valóban megbecsülést érdemel az az alázat, a munkához való, példaértékű hozzáállás, amit képviselnek. Remekül bánnak tanítványaikkal, nemcsak mint táncpedagógusok, hanem mint következetes pedagógusok is. Oktatják, ugyanakkor értékek átadásával nevelik is a gyermekeket.

A Bartina egyébként gyermek, ifjúsági és felnőtt kategóriában egyaránt Antológiás lett. Ez történelmi jelentőségű állomás, ezt a mesterhármast fennállása óta most először érte el az egyesület.

Könyvet is írt

Nyemcsokné Kárpáti Katalin két intézményben is tanít. A megyeszékhelyen a Gyakorló Általános Iskolában, illetve a Bartina Néptánc Egyesületben. Utóbbival már óvodás korában megismerkedett, a néptánc vonzereje kiapadhatatlannak tűnik. A saját koreográfiákon túl férjével együtt kivette a részét abból a felkészítésből is, melynek köszönhetően a bartinások eredményesen szerepeltek a Fölszállott a páva című, televíziós tehetségkutató műsorban.

A tánc az életünk – lehetne ez személyes hitvallása is a házaspárnak, már csak azért is, mert Nyemcsokné Kárpáti Katalin nyolc éve megjelent könyve ezt a címet viseli. A kötet a Bartina első negyvenöt évét mutatja be. A Táncművészeti Főiskola elvégzésekor, 2008-ban írta azt a szakdolgozatot, mely az együttesnél alkalmazott pedagógiai, oktatási módszerekről szólt. Ez jelentette az alapot, melyre később építhetett.

Ugyanakkor mindkettőjük életének része a tánctanítás is, amit csakis kellő alázattal lehet művelni. Az utánpótlást gyermekeik is erősítik, a tíz éves Eszter és a nyolc éves Máté révén.

Borítóképünkön: A díjat Sikentáncz Szilveszter adta át a Nyemcsok házaspárnak, Katalinnak és Pálnak