Közel huszonöt éve szolgál

Bartos László tűzoltó főtörzsőrmester kapta idén a Szekszárd Város Év Tűzoltója elismerést. Mint mondta, úgy tervezte, hogy a sorkatonaság után tovább szolgál, mert mindenképpen egyenruhásként képzelte el a jövőjét, de a szekszárdi tűzoltóságon szolgáló unokatestvére biztatására a katonaság helyett ő is a tűzoltói hivatást választotta. 1995 március elsején szerelt fel, és a huszadik életévét már tűzoltóként töltötte be.

Több mint huszonhárom évig vonulósként, az első vonalban szolgált. Elmondta, hogy sok tűzesetnél, balesetnél kellett ez idő alatt helytállnia a társaival. Az első évében történt az egyik legemlékezetesebb: Felsőnána közelében egy idős nő lábát beszedte egy kombájn. Az akkori eszközökkel nem tudták kivágni, és az orvosnak a helyszínen kellett amputációt végeznie. De szerencsére sok történet nem ilyen tragikusan ért véget. – Szerettem az embereken, és ha kellett, az állatokon segíteni – mondta Bartos László, aki az utóbbi években híradó ügyeletesi feladatokat lát el a szolgálati csoportjában.

A 112-es rendszer bevezetése előtt közvetlenül a tűzoltóság híradósához futottak be a segélyhívások. Fontos volt, hogy pontosan kikérdezzék a bejelentőt, hogy mi történt, hány embert érint az eset, van-e valaki életveszélyben, van-e gázpalack az épületben, hiszen a pontos és részletes információk segítik a tűzoltásvezetőt a tervezésben és a döntéshozatalban. Most már a megyei tevékenység irányító központból továbbítják az információkat a tűzoltóságokra, de továbbra is a híradós az, aki a kellő egységeket riasztja – sok más feladata mellett.

Amíg beszélgettünk, Bartos László az idő alatt is egy műszaki mentés rádióforgalmazását figyelte, ha kellett telefonált vagy éppen útbaigazítást adott a parancsnokságra érkezőknek. Ha valaki személyesen vagy közvetlen számon, telefonon kér segítséget a tűzoltóságon, azt is a híradós fogadja, és teszi meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy minél előbb indulhasson a segítség. Huszonnégy órás szolgálat ez, és éjszaka a segédhíradósok jóvoltából jut egy kis idő alvásra.

Bartos László azt mondta, ritkán viszi haza a munkát. Felesége, Éva katona, így ő is hozzászokott a keményebb helyzetekhez. A kikapcsolódást szekszárdi gyümölcsösük, hobbikertjük ápolása jelenti számukra. Emellett van egy kis horgásztanyájuk Dombóváron, és van, hogy oda vonulnak el néhány napra, a horgászat ugyanis nagy szenvedély Bartos László számára. És ha nem tűzoltó lenne? Azt mondta, valószínűleg nyitott volna egy rockkocsmát.

Részlet a díjátadó ünnepségen elhangzott méltatásból

Bartos László 1995. március elsejétől szolgál tűzoltóként a Szekszárdi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokságon. Hosszú éveken keresztül beosztott tűzoltóként szerzett magas szintű szakmai tapasztalatot, jelenleg híradó ügyeletesi szolgálatot lát el. A megszerzett tudását jól kamatoztatja, minden esetben segíti kollégáit, szolgálatparancsnokát. Munkáját mindig nagy precizitással, megbízhatóan hajtja végre, minden esetben naprakész. Kollégái elismerően beszélnek róla, fiatalabb társait segíti, oktatja. Elméleti és gyakorlati tudását folyamatosan fejleszti. A közösségi szolgálaton résztvevő diákok felkészítésében szintén aktívan közreműködik. A csoport életében nagyon fontos szerepet játszik, a közös programok szervezésében, a rendezvényeken aktívan részt vesz. Nyugodt egyénisége mögött mindig megmutatkozik segítőkészsége, kiváló szakmai tudása. Az évek alatt szolgálati csoportjában és a tűzoltóság több dolgozója között is elismerést szerzett azzal, ahogy szűkebb családja mellett a nagyobb család, a tűzoltóság, és a bajba került emberek ügyét mindig a szívén viseli. Magatartásával, hozzáállásával az állomány előtt példaként szolgál.