Minden feltétel adott volt a vidámsághoz

Gyermekzsivajtól volt hangos nemrégiben az uzdi Ifjúsági Szálló, ahol a Sárszentlőrinc-Uzdért Egyesület diáktáborát rendezték. Miután felhúzták a táborzászlót, a résztvevők fogadalmat tettek arra, hogy vidámak lesznek, sokat játszanak, nevetnek majd, és ehhez minden feltétel adott is volt.

A programok a honfoglalás kori életmód, kézművesség témájára, illetve még korábbi időkre épültek. Ehhez kapcsolódóan a regölyi Új­szkítia nevű skanzenben is jártak a gyerekek, ahol az utolsó jégkorszaktól az államalapításig, a 15-20 ezer éves paleoszibériai jurtától, az Árpád-kori földházig többféle korhű építményt tekintettek meg. Az ott szerzett tapasztalatok, élmények határozták meg a későbbi kézműves foglalkozásokat. Volt agyagozás, nemezelés, tarsolykészítés, kunyhóépítés. Közben megnyílt a „Dinnyelde”, ahol Szedresből felajánlásként kapott dinnyét ehettek a gyerekek.

A programok között szerepelt lovaskocsis kirándulás is. A táborozók Felsőrácegresben az Illyés Gyula-emlékhelyet keresték fel ily’ módon, majd hazafelé betértek Alsórácegresre, ahol a „Nagyszederfa”, Lázár Ervin egyik meséje hangzott el. Az utolsó nap sok játékkal, vetélkedőkkel telt. Volt dárdahajítás, zsákban futás, kötélhúzás. Zárásként minden gyermek könyvet és emléklapot kapott. Az együtt töltött időre emlékeztetik majd őket a kézműves foglalkozáson készített alkotások, amelyeket hazavihettek, akárcsak a mindennapi használatra kapott jelölt kulacsokat. A táborzászlót abban a reményben vonták le, hogy „jövőre újra ugyanitt”.