A zenélést és a bábozást is az oviba vitte

– Hogyan indult? Egyértelmű volt, hogy óvónő lesz?
– Már érettségi után, 18 évesen dolgozni kezdtem a hévízi óvodában – mondja Adorján Katalin. – Levelezőn szereztem meg kicsit később a diplomát Sopronban.

– Mikor került Tamásiba?
– Házasságkötésemkor, 1986-ban.

– Kik segítették a pályáján? Kikre emlékszik szívesen?
– Pályakezdőként sokat tanultam az akkori óvodavezetőmtől, Czencz Ágnestől: szakmai alázatot, emberséget, gyermekszeretetet, a szülőkkel való kommunikációt. Nem panaszkodhatok a későbbi főnökeimre sem. Köszönettel tartozom Weil Péterné Szirmai Máriának is, aki felterjesztett most az érdemes pedagógus elismerésre.

– Sokat változott a szakma az idők során?
– Negyven éve kezdtem, persze voltak változások, amelyek nekem nem jelentettek nehézséget. Mindig az elsők között kezdtem alkalmazni az új nevelési módszereket.

– És vannak saját erősségei, plusz szolgáltatásai is: az éneklés, zenélés, bábozás…
– Édesapám Keszthelyen volt zeneiskolaigazgató. Énekeltem a kórusában és játszottam a Musica Antiqua nevű, általa alapított együttesben blockflötén, mindenféle furulyán, szólóztam is sokat. A hangszert az óvodába is bevittem, játszottam a gyerekeknek és felkészítettem a kolléganőimet, például a karácsonyi műsorra. Bábozni is korán, már középiskolás koromban kezdtem. Aztán azt is bevittem az óvodai hétköznapokba. A báb munkaközösségnek először tagja, később vezetője lettem. Van egy barátnőm, aki szintén óvónő, szintén bábozik és szintén Katalin (Cs. Mayer Katalin), akivel 2011-ben létrehoztuk a Katalinka Bábszínházat. Járjuk a környék óvodáit, könyvtárait, művelődési házait, bábelőadásokat tartva. Elsősorban a magyar népmeséket népszerűsítjük, saját készítésű bábokkal.

– Marad ideje másra is? Valami szabadidős tevékenységre?
– A családra, a két unokámra mindig van időm, és arra is, hogy eljárjak a német kórus, a Blumenkranz próbáira, fellépéseire.

Negyven éve van a pályán

Adorján Katalin 1964-ben született Veszprémben. Hévízen nőtt fel. Zalaegerszegen érettségizett óvónőképző szakközépiskolában, majd diplomát szerzett Sopronban 1987-ben. Házasságkötésekor, 1986-ban került Tamásiba. Két gyermeke és két unokája van.

Idén, az 1956-os nemzeti ünnephez kapcsolódó rendezvényen „Tamási Város Érdemes Pedagógusa” elismerő díjban és oklevélben részesült. (Ugyanezt a kitüntetést kapta még Miskolczi Zoltán, Pécsi Gábor és Szabó József.) Negyven éve van a pályán, nemcsak a munkaköri kötelességét végzi, a zenélést és a bábozást is beviszi az óvodai mindennapokba. A gyerekek szeretik, a szülők tisztelik. Felkészült, önmagát folyamatosan képző óvodapedagógus. Tagja a helyi német kórusnak és gyakran tart bábelőadásokat – kolléganőjével, Cs. Mayer Katalinnal – más településeken is. (Az idén 15 fellépésük volt.) Gyakran látogatja édesanyját, aki a Hévíz melletti Alsópáhokon él. Gondolkodik a nyugdíjba vonulás utáni visszaköltözésen.