Elszomorító adatok a kivándorlásról

130 ÉVE A pécsi kereskedelmi és ipar kamara jelentésében elszomorító adatokat találunk a kivándorlásokról, melyeket a fillokszéra pusztításai okoztak. A 268 körjegyzőktől és két városi elöljáróságtól beérkezett adatok szerint a kamara területén levő egy törvh. joggal biró sz. kir. város, egy rend. tan. város és 769 község közül 2 év óta kivándorlási eset előfordult 43 tolnamegyei, 24 baranyamegyei, 38 somogymegyei községben. Kivándorolt Tolnamegyéből 212 család 872 egyénnel, Baranyamegyéből 191 család 794 egyénnel, Somogymegyéből 160 család 675 egyénnel, összesen 568 család 2341 egyénnel. Az 563 család közül kivándorolt 459 Horvát-Szlavónországba, 72 Boszniába, 31 Amerikába, 1 Romániába. A kivándorlottaknak 74 százaléka német földmíves, szőlőmíves, kik nagyobb részben a fillokszéra pusztítása folytán szőlőbeli jövedelmüktől elesvén, csekély kivétellel mind Horvát-Szlavonországba és Boszniába vándoroltak ki, ahol a teljesen vagyontalanok az ott már előzőleg letelepedett németekhez munkába állottak, nagy erdőirtásokat illetve irtásmüvelést vállaltak, a tehetősebbek pedig földet béreltek, vagy örök áron vásároltak, mire nézve ott a feltételek igen kedvezők. (Tolnamegyei Közlöny 1894. június 17.)

130 ÉVE Juniális. A keselyüsi erdőben több intelligens család igen sikerült juniálist tartott. A pompás menü, halpaprikás, pecsenyék, tésztások és felséges italok, főleg pedig a kedves hölgyek vendégszerető kínálása igen emelkedetté tették a hangulatot, mely a vig zeneszó mellett folytatott tánczban mintegyre fokozódott. A szép társaság a hajnali órákig maradt együtt s egy jól eltöltött nap kellemes emlékével távozott a juniális színhelyéről a városba. (Tolnamegyei Közlöny 1894. június 17.)

130 ÉVE Tolnavármegye főlevéltárnoka, Guzmits Zsigmond (1825-1894) hosszas szenvedés után folyó hó 10-én dőlt ki az élők sorából. A boldogult kötelességtudó pontos tisztviselő volt, ki minden idejét hivatalának szentelte. Mint huszár főhadnagy, végigküzdötte a szabadságharczot és több ütközetben vett részt. Az oroszok ellen vívott egyik csatában kapitánya életét mentette meg saját élete koczkáztatásával. Jelen volt a gyászos emlékű világosi fegyverletételnél s ekkor fogságba került. Háromszor halálra ítélték, de a véletlen folytán ezt sem hajthatták végre s 11 hónapi fogság után, melyet az olmützi várban megvasalva töltött, szabadságot nyert. (Tolnamegyei Közlöny 1894. június 17.)