Nem is a közlekedés, inkább az emberek lettek veszélyesebbek

Manapság a közlekedés nem egyszerű feladat, különösen, ha a gyerekeink biztonságáról van szó. Gyakran találkozom értetlen tekintetekkel például, amikor meghallják, hogy nem szívesen engedem el egyedül a kisfiamat még a pár utcára lévő boltba sem, dacára annak, hogy úgy érzem, mindent megtanítottam neki a közlekedésről. Azt hiszik, talán túlaggódom, vagy hogy nem bízom meg a gyerekemben. Pedig nem erről van szó. A félelmem sokkal inkább a világ állapotából fakad, az emberekből, akikkel nap mint nap találkozhatunk.

Nem a forgalom az egyetlen veszély, az utóbbi időben számos szörnyűséget hallani, amelyek mind azt sugallják, hogy nemcsak hogy a nagyvilág nem biztonságos, de a közvetlen környezetünk sem. Egy szülő mindent megtenne, hogy megvédje a gyerekét, és ezek a mindennapi hírek csak tovább erősítik azt az érzést, hogy óvatosnak kell lennünk. Bizalom? Az emberben egyre kevesebb van. És ebben a helyzetben a gyerekeink a legnagyobb kincseink, akiket mindentől és mindenkitől meg akarunk óvni.

Vajon túlvédjük őket? Lehet. De a világ ma már nem az a hely, ahol felelőtlenül engedhetnénk őket útjukra, bízva abban, hogy minden rendben lesz. Pedig milyen jó is volt, amikor annak idején egészen sötétedésig maradhattunk kint játszani, látszólag felügyelet nélkül. Kötve hiszem, hogy kijuthat ebből a fajta szabadságból a mai gyerekeknek. Ebből is látszik, hogy talán nem is a közlekedés az igazi gond. Talán inkább az, hogy egymásban is elveszítjük a bizalmunkat.