Szőtt, varrt, rojtozott, aztán jött a babakészítés

Érdekes kiállítás nyílik ma a dunakömlődi faluházban. Textilmunkákat állít ki három testvér – a legismertebb közülük Rell Kata –, de ami az igazi szenzáció, a 97 éves édesanyjuk, Ament Rudolfné sárközi babái is megtekinthetők lesznek. Alighanem ő a legidősebb kézműves kismester, aki Tolna megyében valaha is kiállított.

Tegyük hozzá a tárgyilagosság kedvéért, hogy ezek a babák nem mostanában készültek. A rendszerváltás táján varrta az utolsókat, aztán a látása romlani kezdett.

Öt gyermeket szült és nevelt fel Ament Rudolfné, tehát volt munkája bőven otthon is. Emellett, az ötvenes években a szekszárdi kendergyárban, a hatvanas években az őcsényi téeszben dolgozott. Alkotó jellegű kézműves munkával 1972-től kezdett foglalkozni, először szövéssel, rojtozással, majd babakészítéssel. Eleinte a babák testét is maguk készítették, rongyból, később már csak a sárközi ruhákat varrták a készen kapott gumi, illetve műanyag figurákra. A decsi székhelyű Sárközi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet bedolgozója volt 1976-os nyugdíjazásáig. Mostanában egyébként az ország több településén, így Decsen is, a hagyományos kézműipar rehabilitálásán, újraszervezésén dolgoznak.

Ament Rudolfné megszerette ezt a nagy türelmet igénylő, aprólékos munkát, és nyugdíjasként is folytatta, egészen 1990-ig. A főkötőktől az apró tutyikig mindennel szívesen bíbelődött. Egy kalocsai kiállításon szerepeltek már a babái, s most a dunakömlődi kiállítás látogatói is megtekinthetnek néhányat. Úgy kellett összeszedni ezt az anyagot több megyéből, mert magának egyet sem tartott meg. Nagy a család, mindet elajándékozta.

Az idős asszony több mint negyven éve nyugdíjas. Hosszú ideig Őcsényben élt, aztán az egyik Szekszárdon lakó lányához költözött. Babái évtizedek óta mosolyognak az éppen felnövekvő generáció tagjaira a saját családjában is. Kilenc unokája és 16 dédunokája van.

Kézműipar régen

Két nagy kézműves központja volt Tolna megyének a rendszerváltás előtt: Szekszárd-Csatáron a Tolna megyei Építőanyag-ipari Vállalat kerámiaüzeme és Decsen a Sárközi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. Előbbi a környék fazekasait foglalkoztatta, kisebb részt alkalmazotti, nagyobb részt bedolgozói jogviszonyban, utóbbi pedig a szövő, hímző, varró asszonyokat. Jelentős tételeket szállítottak a népművészeti bolthálózatnak – akkoriban minden nagyobb városban volt ilyen termékeket árusító üzlet –, és külföldre is kamionszámra vitték a magyar kézműipar termékeit.