Tizenhárom éve hűséges a paksiakhoz Báló Tamás

– Egy dobogós helye már van a Paksi FC-nek az idényben!

– Ha arra céloz, hogy valamennyi NB I.-es játékos közül a harmadik leghosszabb ideje vagyok egy klubnál, akkor valóban – mondta Báló Tamás, aki a hétvégén 13. szezonját kezdte meg az atomvárosi együttesnél, s ezzel a szombathelyi Schimmer Szabolcs és az MTK-s Kanta József után a harmadik „leghűségesebb” játékos az élvonalban.

– Ön szerint a mai futballban ez miért számít kuriózumnak?

Névjegy

Báló Tamás 1984. január 12-én született Dusnokon. A pálya bal szélén bevethető játékost karrierje során eddig 425 mérkőzésre nevezték, s ezeken 40 gólt szerzett. Paksra 2005 nyarán érkezett, az első évében megnyerte a zöld-fehérekkel az NB II.-t, ahol 25 meccset játszva hasznos tagja volt az atomvárosiak élvonalba kerülő csapatának. Az NB I.-ben 195 találkozón szerepelt, emellett egy megye I.-es, 33 NB III.-as, 39 Ligakupa- és 16 Magyar Kupa-találkozón lépett pályára. A 2011-es Európa-liga-menetelés során mind a hat meccsen játszott, ötöt az elejétől a végéig. Éremkollekciójában egy megyei, egy NB II.-es és egy Ligakupa-arany, valamint egy NB I.-es és egy Ligakupa-ezüst szerepel. Tizenhárom év alatt nyolc edző (Lengyel Ferenc, Gellei Imre, Kis Károly, Máté Csaba, Szivics Tomiszlav, Horváth Ferenc, Csertői Aurél, Osztermájer Gábor, utóbbi az NB III.-ban) játékosa volt, 2015 óta a Paksi FC csapatkapitánya.

– Nehéz ezt megmondani. Az biztos, hogy amióta tizenkét csapatos az élvonalbeli bajnokság, megszűnt, vagy legalábbis nagyon ritka az állandóság egy csapatnál. Nehezebb jó eredményt elérni, nehezebb bennmaradni az élvonalban, eredménykényszerben vannak a csapatok. A tehetősebb klubok a legjobbakat akarják soraikban tudni, ezért sok a jövés-menés. De említhetném a fizetéseket is, aminek nagy szerepe van ma már a futball világában.

– Tizenhárom szezonja alatt nyolc edzővel dolgozhatott együtt, mégis mindegyik számított önre. Hogy érte ezt el?

– Mindegyik edzőnek próbáltam megfelelni, és ez úgy gondolom, hellyel-közzel sikerült is. A mai napig minden edzésen a maximumot hozom ki magamból, mindegyik edzőm számíthatott rám, s ez a másik irányba is igaz volt. Szinte minden évben voltak megkereséseim másik kluboktól, mégsem mentem el. Megszerettem a várost, a csapatot, dusnoki születésűként a családom is közel van, úgyhogy ideális környezetben vagyok. Egy pillanatig sem bántam meg, amikor 2005 nyarán Dunaújvárosból ide szerződtem. Ügyvezetőnk, Haraszti Zsolt keresett meg annak idején, Lengyel Ferenc volt az első edzőm, akivel még egy csapatban is játszottam. A többi pedig már történelem...

– A klub történetében is jeles esemény volt július 21. Hét évvel ezelőtt az Európa-liga-selejtező második körében a norvég Tromsö otthonában nyertek 3–0-ra, s jutottak tovább 4–1-es összesítéssel. Hogy emlékszik vissza a menetelésre?

– Az andorrai Santa Colomán kötelező volt túljutnunk, ezt kettős győzelemmel, egy 1–0-val és egy 4–0-val meg is tettük. A következő körben már sokkal nehezebb feladat várt ránk a norvég Tromsö ellen. A hazai találkozón jó lett volna nyernünk, de csak 1–1-gyel utazhattunk ki a visszavágóra. A műfű miatt kicsit aggódtunk, előtte nem tudtunk ahhoz hasonló körülmények között gyakorolni, de nem feltartott kézzel mentünk ki a pályára. Jól játszottunk, Kiss Tamás első gólja után pedig megnyugodtunk, s éreztük, hogy van keresnivalónk. Aztán szereztünk még két gólt, nyertünk és kiejtettük az esélyesebb norvégokat. A legnagyobb dicséret mégis az ellenféltől kaptuk, akik elismerték, hogy megérdemelten jutottunk tovább. A harmadik körben a skót Hearts ugyan megállított minket, de az a nemzetközi szereplés így is csodálatos volt.

– Mi volt a titkuk?

– Talán az, hogy egységesek voltunk, az öltözői hangulat pedig pluszmotivációt adott minden játékosnak. Abban a szezonban szinten minden összejött nekünk, de ezért tennünk is kellett. Az a csapat Ligakupát nyert, a bajnokságban ezüstérmet szerzett, az utolsó fordulókban pedig úgy jöttek Paksra az ellenfelek, hogy „csak ne kapjunk ki”. Szerettem abban a közegben játszani, ahogy a mostaniban is. A csapategység most is kiváló a klubnál.

– Ezek szerint benne van a mostani Paksi FC-ben, hogy odaér egy újabb nemzetközi szereplést érő helyre?

– Nagy dolog lenne, ha kisvárosi klubként, kis költségvetéssel meg tudnánk ismételni a hét évvel ezelőtti teljesítményünket, de azon leszünk, hogy ez sikerüljünk. Az idei keret régóta együtt játszik, a csapatban benne van egy kiugró eredmény. Ezért is mertünk a korábbi évekkel ellentétben nagyobbat álmodni az idény elején azzal, hogy megcélozzuk az első hatba kerülést. Az pedig extra motivációt jelent nekünk, hogy az új stadion megépülése után hazai pályán fogadhatnánk ellenfeleinket a nemzetközi kupában.

– Abban a csapatban kereshetjük majd Báló Tamás nevét?

– Az elmúlt évben kevés szerephez jutottam az NB I.-es csapatban, de ahogy mondtam, minden edzésen a maximumot hozom ki magamból, hogy ha kell, a csapat hasznára tudjak lenni. Hála Istennek jó állapotban érzem magam, egy-két évig még tervezem, hogy a listán szerepelhessen a nevem.