Keszthelyiné Vajda Mária Pro Urbe díjas lett (videó)

Nagy megtiszteltetésként élte meg, hogy Szekszárd város vezetése gondolt rá, és Pro Urbe díjjal ismerte el eddigi tevékenységét. – Bár a szakmában töltött aktív éveim, már 15 éve lezárultak, örömmel tölt el, hogy ennyi idő elteltével is, értékként tekint rá a város – mondta Keszthelyiné Vajda Mária.

Keszthelyiné Vajda Mária így emlékszik a kezdetekre

A család és felmenői 80 éve dolgoztak-dolgoznak a vendéglátásban, természetesen éppen úgy, ahogy a történelem engedte. – Én annak idején a vendéglátó főiskolán végeztem a fővárosban, de a tanulmányok befejeztével visszatértem Szekszárdra – mondta Mária

– A szamárlétrát végig járva kerültem a Gemenc szállóba étteremvezetőként. Izgalmas időszaka volt ez az életemnek, született három gyermekem,
Vanda 1971-ben, Orsi 1975-ben és Szabolcs 1977-ben de a gyerekek mellett sikerült a szakmai karrieremet is építeni, férjemmel, aki szintén a vendéglátásban dolgozott (talán egy kicsit ezért is) 1982-ben elváltunk. A Gemencben töltött 20 év fantasztikus időszak volt, az étterem, a presszó, a
drink bár, az éjszakai bár, a sörkert, az ökörsütés, a jazz vacsorák, a kínai estek és még sorolhatnám. Az ott összeállt 70 fős csapat szakmailag és emberileg is nagyot alkotott, és igazi kollektívaként működött.
– De a történelem közbeszólt, jött a rendszerváltás, és 1992-ben a Pannónia Vállalat privatizálta a szállodát. Bár akkori igazgatónk és élettársam Csorba László vezetésével szerettük volna szinte valamennyi dolgozó résztulajdonlásával megvásárolni szállodát, de sajnos ez nem sikerült.
Az okokat ennyi év után már nem szeretném részletezni, gyógyíthatatlan sebeket okozott ez akkoriban sokunknak. Új tulajdonosok érkeztek, akik a vezetőséget azonnal menesztették. Ha időnként a szálloda felé járok, még ma is összeszorul a szívem, hogy mi lett ebből a csodálatos helyből. 

Neves szállodából került a közétkeztetésbe

– Szinte észre sem vettem, de a gyerekeim is magukba szívták ezt a csodálatos szakmát. A család első vállalkozója a lányom, Vanda volt, aki a vendéglátó iskola után az akkor még Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola büféjét üzemeltette. Ő szólt miután munkanélküliek lettünk, hogy az iskola bérbe adja az üzemi konyháját. Kicsit keserű szájízzel, de megpályáztam. Tudtam, ez nem ugyanaz a munkaterület, mint amelyen addig dolgoztam egy három csillagos szállodában. Talán kicsit kényszerből, de '93-ban céget alapítottunk. Közétkeztetésben dolgozni más kihívást jelentett.

Végül nagyon megszerettem és 16 évet töltöttem itt el. Autodidakta módon képeztem magamat a gyermekétkeztetésben, a felnőtt közétkeztetésbe pedig megpróbáltunk egy magasabb színvonalat becsempészni. Párom a tanulóképzést és a pénzügyeket vitte, Orsi lányom a főiskola mellett besegített az adminisztrációba, édesanyám tízórait készített, nevelőapám az ebédet szállította, Vanda lányommal a mindennapi működtetést irányítottuk, a fiam hétvégente besegített. Igazi családi vállalkozás volt, ahol sikerült egy nagyszerű szakember gárdával megint egy nagyon jó csapatot építeni. Felkérték kisebb-nagyobb rendezvényekre, céges, családi eseményekre, bálokra. Néhány év elteltével a főiskolai étterem vagy éppen az aula lett a városi, megyei rendezvények meghatározó helyszíne.

A Szász, a kávéház, a vendégház, a catering avagy ételkiszállítás

Az Áfész 1996-ban értékesíteni akarta a Szász sörözőt, mely a rendszerváltás előtt egy ikonikus helye volt a városnak. A rendszerváltás évei sajnos ennek az üzletnek sem tettek jót. Volt itt kocsma, játékterem néhány évig még a nevét is megváltoztatták. Némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy egy jelentős hitel segítségével megvásároljuk az ingatlant, és a felújítás után Orsi és Szabolcs irányításával 1997. június 12-én megnyitottunk. Ezt követte 2003-ban az étterem szomszédságában a Belvárosi Kávéház, mely abban az időben egy hiánypótló üzlet volt, hiszen ezekben az években már nem, illetve még nem működött ilyen típusú üzlet. 

Ha a városunkba érkezett miniszterelnök, köztársasági elnök, diplomata, külföldi delegáció vagy a magyar gazdasági élet meghatározó
szereplői, valamilyen formában a vendéglátását szinte kivétel nélkül ránk bízták. 

Önerőből, banki hitelek nélkül fejlesztettek

De a történelem ismét közbeszólt, folytatta a történetüket Mária, 2008-ban az akkori városvezetés úgy döntött, hogy a gyermekétkeztetést visszaveszi városi kézbe. Így a főiskola konyhájának és éttermének a működtetését 16 év után elvesztették. – Nehéz hónapok voltak, hiszen nem tudtunk
minden munkavállalónknak munkát biztosítani, így leépítések történtek. A két lányom és a menyem gyermeket várt, így én is úgy döntöttem, hogy az aktív munkától 61 évesen visszavonulok, és igyekszem nagymamaként minél több időt tölteni az unokákkal. A cég és az üzletek vezetését Szabolcs fiamra bíztam. Örömmel töltött el, hogy a vállalkozás fejlődése a következő 15 évben új lendületet kapott. 2011-ben elkészült a Belvárosi Vendégház, elképesztő méretekben nőtt a külső helyszíni rendezvények száma, így 2015-ben az ipari parkban felépült egy catering konyha álló- és fogyóeszköz
raktárral, mely az évi 150-180 külső helyszínen megvalósított rendezvény vendéglátásának a bázisa. 

– Nagy beruházások esetében a pályázatokkal nem volt „szerencsénk”.

Belekerültek a város körforgásába

– Mi ezt a várost mindig, minden formában képviseltük, bekapcsolódtunk a város körforgásába. Vállalkozásunkhoz sokszor és sokan fordultak segítségért, amit igyekeztünk lehetőségünkhöz képest mindig megadni. Hiszen ez valahol kötelességünk is – tette hozzá Mária.

A család történetét most ők írták át

Jött a nagy váltás, a múlt év januárjától az üzleteinket bérbe adtuk, azóta is sokan kérdezik tőlem, hogy miért – mondta Keszthelyiné Vajda Mária.
Nos ,a döntés közös volt. A három gyermekem élete más-más irányt vett.

Vanda lányomnak 52 évesen 3 gyerekes anyaként évente 150-180 rendezvény terítése, dekorálása már a teljesítő képességének a határait feszegette. Van egy vállalkozása, amellyel lényegében ugyanúgy vállal ilyen munkát, de csak annyit, amennyi jól esik. Orsi lányom a férjével és két unokámmal immáron 10 éve Németországban él. Szabolcsnak is három gyermeke van, a covid-járvány után elkezdett egy másik vállalkozást felépíteni, ami ingatanok felújításával, eladásával vagy bérbeadásával foglalkozik. Nagyon sokan keresik meg az élet különböző területeiről (egyesületek, civil szervezetek), kérik segítségét, emellett szeptembertől hetente egyszer óraadóként a vendéglátó iskolában szakmai tárgyat oktat.

Talán sokan nem gondolnak bele, de ebben a szakmában a délután négy óra nem a munkanap végét jelenti, hanem a második műszak kezdetét, a hétvége, az ünnep, a szünnap ismeretlen fogalmak. Sok éven keresztül a karácsonyi nagy családi összejöveteleket például januárban tartottuk. Azt gondolom, hogy egy kicsit mindenki szeretett volna visszakapni az életéből. Én 77 éves vagyok, van egy kutyám, egy udvarom, kertem, azt rendezgetem. Minden nap főzök, ezzel is telik az idő és várom az unokáimat. Nyolcan vannak, a legidősebb 28 éves, a legkisebb 11, és ki tudja lehet, hogy egyszer valamelyik visszatér a szakmába…