Gyülekeznek a gólyák

60 ÉVE Gerenda a Garay Szállodában. Még az építőmesterek is meghökkenve szemlélték a Garay-szálló átalakítása során azt a rendkívüli méretű „mestergerendát”, amely a Táncos mennyezetét tartja. A 24 méter hosszú fenyőfagerenda végig 40x40 centiméteres. Azt mondják, hogy építkezéseken igen ritka ilyen nagy gerenda használata. Bár több mint fél évszázada beépítették, kiválóan bírja a terhelést. Az építőanyag-ritkaságok közé tartozó hatalmas gerendának rengeteg csodálója akad. Különlegességéről az erdészeti szakemberek is elismerően nyilatkoznak. Hazai fenyveseinkben hasonló méretű és sudárságú fenyőfáról még nincs tudomásuk. (Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus 20.)

60 ÉVE Gyülekeznek a gólyák. Érdekes látványban volt része a minap a Siófok felé utazóknak az iregszemcsei határban. Egy kukoricáson keresztül csak egy szalmakazal tetejét látták először, amelyen gólyák álltak végig. A kazal egy frissen szántott táblában folytatódott, amelyet valósággal elleptek a gólyák. Szemmel láthatóan a dúsan terített „asztal" hozta össze a tán nyolcvan-száz madárból álló csapatot, vagyis a lyukaikból kiforgatott pockok sokasága. Nem sokkal odébb egy másik táblán traktorok szántottak. A gólyák általában odébb szállnak, ha ember közelít. De ezúttal az emberekkel, sőt, a berregő traktorokkal mit sem törődve, az előbbinél kisebb számú gólyacsapat járta a barázdákat. (Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus 23.)

60 ÉVE Wartburg-nyertes. Futótűzként terjedt el a hír Dombóváron, hogy Fortuna egy Wartburg személyautóval örvendeztette meg az egyik családot, az augusztusi nyereménybetétkönyvek sorsolásán. Néhány nap múlva már mindenki tudta, hogy Szeltner János mozdonyvezető a szerencsés nyertes, aki elmondotta. hogy az egész család annyival is inkább nagy örömmel fogadta a nyereményt, mert nem számítottak ilyen gyors szerencsére. Ugyanis alig múlt három hónapja, hogy betétkönyvet váltottak. Arra a kérdésünkre, hogy megtartják-e a kocsit, a boldog nyertes határozottan nem-mel válaszolt. Eladjuk — mondotta — s a kapott pénzből újabb betétkönyveket váltunk, mert soha nem lehet tudni, kit, mikor, és hányszor látogat meg a szerencse. (Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus 25.)