A kórházlelkészség a betegek, elesettek lelki gondozásával nagyon fontos munkát végez (videó)

A fájdalom, a félelem, a magány megkeseríti a kórházi ágyon fekvők, az üres lakásban, vagy idősek otthonában élő magányosok életét. Ilyenkor egy jó szó, megértő hallgatás nekik nagyon sokat jelent. Az önkéntesek ezzel segítik őket, s teszi ezt öt éve Vég Beáta is, aki a motorja, szervezője az ilyen segítségnek. Triebler Irma a két világháború között időben a szegényeket, a lelki gondokkal küzdőket segítette, gondozta. Hajdan utcát is elneveztek róla, most ez az elismerés őrzi emlékét. 

Udvardy György megyés püspök kérte fel

Vég Beátát, a cím idei kitüntetettjét öt évvel ezelőtt a Pécsi Egyházmegye akkori püspöke, Udvardy György kérte fel, hogy Dohány Zoltán atyával alakítsák meg Szekszárdon a kórházlelkészséget. A segítségadás megkezdődött, jelentkeztek önkéntesek, akik látogatják, meghallgatják azokat a betegeket, akik nem, vagy csak ritkán látták hozzátartozóikat. 

Segítettek a Covid világjárvány idején is

Aztán hamarosan új feladatot kaptak. Terjedt a Covid 19 és a szekszárdi az ország néhány járványkórházának egyike lett. Pappné Kozma Krisztina, a kórház ápolási igazgatója arra kérte őket, segítsenek a gyógyítóknak. Az önkéntesek ezt is tették, a nehéz időszakban, a pandémia éveiben. Feljegyzések szerint négyezer órát dolgoztak így. Viszont ezalatt kiváló kapcsolat is kialakult a kórház dolgozói és az önkéntesek között, így nem a kórházhoz nem tartozó idegenként mentek a kórtermekbe, hanem mint partnerek, akik a maguk módján segítenek. 

Ma már más településeken is segítenek

Röviddel később a Pécsi Egyházmegye új püspöke, Felföldi László azt szorgalmazta, hogy nyissanak, menjenek idősotthonokba, kezdjék el az utca és a tanyaprogramot. Önkéntesnek egyre többen jelentkeznek, jönnek, hogy segítsék ezt a munkát, s mivel már több mint hetvenen vannak, eleget tudnak tenni ennek is. Megvalósulóban van ez a program is, így – kilépve Szekszárdról – más településeken is segítenek. 
Az önkéntesek, akik ezt a munkát végzik, örömmel teszik, mondja a kórházlelkészségi koordinátor. Vallják, s így is érzik, hogy többet kapnak támogatottaiktól, mint amennyit ők adnak nekik. Az elmagányosodás egyre jobban terjed, egyre többen vannak, akiknek örömet okoz, ha megszólítják, meghallgatják őket, hogy törődnek velük, mert érzik, ezt szeretetből teszik. 

A kórházban kis lila kötényt viselnek

Sokat segít az ima, mondja Vég Beáta, de gyorsan hozzáteszi, ők nem térítenek. Azokkal beszélgetnek, azok mellé ülnek, akik hívják őket. Őket hallgatják meg, velük vannak. Van, aki imaórát tart, vagy memóriajátékkal megy az idősotthonba, más halkan népdalt énekel. Teszik ezt önként, szeretetből, számukra ez a legszebb feladat.  

Egyébként ők a lilák. Ugyanis a kórházban kis lila kötényt viselnek. Látogatási idő előtt mennek a kórtermekbe, hogy majd ne zavarják azokat, akik látogatni jönnek. 
Most az tervezik, hogy megkeresik azokat a civil szervezeteket, akik hasonló munkát végeznek. Ilyenek is sokan vannak, de nem ismerik egymást, viszont, ha találkoznak, tudnak majd egymásnak segíteni. Az első lépéseken már túlvannak. A kórházlelkészség már együtt dolgozik a Csatár Civil Egyesülettel, s ha úgymond, nem nőknek való munkáról van szó, segítenek, segítettek már a katonák is. 

Nekik kell megtalálni azokat, akik segítségre szorulnak

Szeretné, ha bővülne a kör, szeptemberben összejönne egy kerekasztal találkozó, létrejönne a többiekkel az ilyen a kapcsolat. Akkor, együtt, könnyebben megtalálnák azokat, akik segítségre szorulnak. Mert nekik kell megtalálni azokat, ugyanis, bár nagyon sokan vannak egyedül, bezárkózva, nagyon nehezen kérnek segítséget. Nem szabad egyedül hagyni őket, észre kell venni, ha télen kéményük nem füstöl, ha súlyos gondok közt telnek napjaik. 

A város elismerése, a Triebler Irma kitüntető cím segít, lelkesít ebben a munkában. Vég Beáta azt mondja, a kitüntetést ugyan ő vette át, de az a kórházlelkészség valamennyi önkéntesének, s a Pécsi Egyházmegyének is szól.