Halálos tűz Új-Dalmand pusztán

130 ÉVE Lázongó olasz munkások. A dombori állomásnál dolgozó olasz munkások, kiknek száma 30, a napokban Kovács György és Heckenberger István vállalkozók ellen fellázadtak, úgy, hogy a vállalkozók kénytelenek voltak a faddi csendőrség segélyét igénybe venni. A talián munkások lázongására az szolgált okul, hogy a vállalkozók az általuk végzett kőburkolati munkálatot mérnökileg felmérették s igy 200 frttal a munkáért kevesebb járt nekik, mint a mennyire számítottak; továbbá a taliánok azt is követelték a vállalkozóktól, hogy azon napokra is fizessék őket 2 frtjával, mely napokon a Duna kiáradása miatt nem dolgozhattak. A csendőrök a legkritikusabb pillanatban érkeztek meg, midőn is a lázongó munkások már a vállalkozókat a korcsmába szorították és agyonveréssel fenyegették, ha követeléseiket nem teljesitik. A csendőröknek végre sikerült a lázongókat lecsendesíteni. Ez ügy különben a bíróság elő fog kerülni. (Tolnamegyei Közlöny, 1894. szeptember 30.)

130 ÉVE Veszedelmes állatok. Tolnavármegye dombóvári járásában összeállították a veszettségi esetekről szóló kimutatást, mely szerint 10 községből jelentettek be veszettségi esetet és pedig; kutyán 15, macskán 1 és lovon 3 esetben, ezek által 17 ember maratott meg, kik közül 16-an beojtattak. A veszettség jele ezideig egyiken sem mutatkozott. Felmerült azonban két eset, a hol az illetőknek veszett állat által történt megmaratása nem lett bejelentve, s ezek közül egy 8 éves tamási fiún és egy kónyi fiatal asszonyon a veszettség kitört, az elsőn 4 hétre, utóbbin 9 hétre, a midőn 2-3 napi szörnyű kínlódás után kiszenvedtek. Elszomorító a dologban az, hogy a védő ojtásra az illetők kényszeríthetők nem lévén, a hatóságnak sok fáradságos rábeszélésére hajlandók csak az illetők a Hőgyes-féle intézetbe felmenni, holott annak üdvös és biztos oltása, a megmartak vagyontalansága esetén ingyen teljesíttetik és az utazási költségek viselése alól is fel vannak mentve. (Tolnamegyei Közlöny, 1894. szeptember 30.)

130 ÉVE Halálos tűz. Új-Dalmand pusztán nagy tűz dühöngött, melynek egy emberélet is áldozatul esett. A tűz esteli 7 órakor ismeretlen okból támadt, mely reggeli 5 óráig foglalkoztatta a tanyai cselédséget, valamint Kocsola községből és a szomszédos pusztákról is egybefutott lakosságot. Az egyik cselédlak végében levő szalmából és fából összetákolt sertésól gyulladt ki, melyről a lángok csakhamar a cselédlakásokra és gazdasági épületekre is elterjedtek. Az oltást nagyon megnehezítette az, hogy a cselédlakások, gazdasági épületek és a takarmány közel voltak. A legnagyobb veszély pillanatában Szabó Juli férjezett Molnár Istvánné, 39 éves cselédasszony berohant az égő épületbe, hogy holmiját kihozza s eközben oly nagy mérvű égési sebeket szenvedett, hogy másnap délben iszonyú kínok között meghalt. (Tolnamegyei Közlöny, 1894. szeptember 30.)